Két ég satujában

Mint a lapp aranymosók


Mielőtt az eső utáni erdőben
Elindulok a patakhoz,
Megérintem
Feleségem hasát,

És a testében dobogó
Két szívre
Gondolok.

A mozdulat:
Napjaim arany osztóvonala.

A tornác, a lépcső,
A tobozokkal kikövezett

Ösvény.

Árnyékok sötét brokátja
Pókfonál ezüstjével átszőve.

Átvágok a csöpögő orrú
Mocsáron;

Lépteim alatt szipogó
Mohadombok.

Aztán elérem a gyorssodrású,
Tiszta patakot és leülök mellé
Tűrve a szúnyogok
Kitartó támadását,

Mint a lapp aranymosók.