Fénnyel telt mélység
Beléptem az erdő kapuján,
Lábam alatt megreccsenő
Ágak nyelvén beszélve,
És szembetaláltam magam
Egy magányos rénszarvassal.
A fejtartás, az agancskorona szimmetriája
Osmo Rauhala képéről volt ismerős.
Alulról világított meg bennünket
A mohák és zuzmók zöld neonja.
Álltunk a klorofil-fényben,
Mozdulatlanul.
Mintha egyikőnk sem merne
Elindulni a mohák
És zuzmók
Fénnyel telt mélysége felett.
No comments:
Post a Comment