Thursday, August 19, 2010

Fénnyel telt mélység


Beléptem az erdő kapuján,

Lábam alatt megreccsenő
Ágak nyelvén beszélve,

És szembetaláltam magam
Egy magányos rénszarvassal.

A fejtartás, az agancskorona szimmetriája
Osmo Rauhala képéről volt ismerős.

Alulról világított meg bennünket
A mohák és zuzmók zöld neonja.

Álltunk a klorofil-fényben,

Mozdulatlanul.

Mintha egyikőnk sem merne
Elindulni a mohák

És zuzmók
Fénnyel telt mélysége felett.

No comments:

Post a Comment