Két ég satujában

"Dancer in the dark”




Erdei ösvényeken bicikliztem

Egyedül, az ősz narkózisában,

Amíg el nem értem a tópartot.



Láthatatlan eső esett. A papírgyár

Átható szagát másfelé fújta szél.



Távoli dombok gőzölögtek,

Mint a tested szaunázás után,

Kiállva az éjszakai ég alá.



Egy falevelet figyeltem: a vágyat,

Mellyel a szikla testéhez tapad;

És éreztem a vágy remegését.



Arra gondoltam: milyen kár,

Hogy nem vagy itt;

Nem láthatod, amit én, mert

Most épp hatalmas szemeket

Festesz, miközben egy vak lányról

Szóló film zenéjét hallgatod.