Két ég satujában

Hószobrok



Az erdei tó jegén érintetlen volt a hó.

Kiléptem saját időmből, és egy fenyő

Lábnyomait követve beléptem

A zuzmók idejébe, a fényébe, hattyúkéba.



Hószobrokat láttam, hószobrainkat,

Ahogy hajladoznak, alszanak,

Elmerülnek, oldalra fordulnak,

Úsznak, ölelkeznek a hóban.



Aztán hazaérve, miközben betoltam

A bicikliket a garázsba, gondosan

Kikerültem, össze ne tapossam,

Meztelen talpad nyomát a havon.