A síugrótorony
Eső rozsdája fogta be
A szél metsző pengéit,
És meglágyította a levegőt –
Elfeledtetve velünk,
Hogy ez már a tél előjátéka.
Mögötted mentem –
Elképzeltem, ahogy lépteidre
A hegy barlangos testei
Megtelnek vérrel.
Hallottam a szél sóhajtásait,
És láttam a sziklás talajt
Markoló gyökerek
Szorítástól elfehéredő ujjait.
Visszanéztél, és valami nagyon fontosat
Mondtál a boldogságról,
És én valami nagyon fontosat
Akartam mondani arról az újfajta szabadságról,
Amely tagadhatatlanul ott volt
Minden mozdulatunkban,
De addigra elértük a használaton
Kívüli síugrótornyot.
A tiltótáblára ügyet sem vetve
Másztunk fel tetejére.
Körben: erdők, tavak;
Szemben: a papírgyár;
S a láthatár szélén hegyek
Szürke sziluettje –
A táj nyugodt volt,
Mint egy arc, szeretkezés után.
No comments:
Post a Comment