Két ég satujában

Rénszarvas-balett




Az év első napja volt.

Az északi szél madárkarmai

Reggelre

Elengedték az ereszeket.



Kabátomat gombolva

Pascal jutott eszembe.

Halála után egy pergamenlapot

Találtak kabátja

Bélésébe varrva, “Joye, joye, joye, pleurs de

Joye”, egy misztikus éjszakájának

Emlékeként.



Jéglámpások világítottak kéken

Odakint a tornácon –

Fejem fölött az ég ugyanilyen kék

Jéglámpásként lebegett.



A tó partjáról

Távolodó rénszarvasok balettjét

Figyeltem a jégen,

Amíg el nem tűntek a félsziget mögött.



Aztán már csak a függőlegesen hulló

Havat.

Hirtelen úgy éreztem, mintha a hó állna,

És én tartanék fölfelé.



A levegő pergamenként zizegett.

Szerettem volna, mint Pascal,

Ezt a napot,

A kabátom bélésébe varrni.